Miért van szükségünk szuverenitásra?
Az európai nemzetek történelmük sorsdöntő pillanatához érkeztek. A kontinens jövője egyértelmű válaszút előtt áll: megőrizzük-e a nemzeti szuverenitásunkat, vagy elfogadjuk egy központosított, mindenható „európai állam” létrejöttét? Ez az új rendszer nem csupán a nemzetek politikai és gazdasági önállóságát veszélyeztetné, hanem az állampolgárok közvetlen beleszólását is korlátozná a legfontosabb kérdésekben.
A szuverenitás védelme azért létfontosságú, mert a nemzeti kormányok közvetlen felelősséggel tartoznak a saját népüknek. Az állampolgárok szabad választásokon dönthetnek arról, hogy milyen politikát támogassanak, milyen értékek mentén kívánják felépíteni a jövőjüket. Ha a döntéshozatal Brüsszelbe kerül, a nemzeti kormányok szerepe puszta végrehajtó szervvé silányulhat. Az európai elit által kezdeményezett reformok lényege éppen ebben áll: elvenni az országoktól a lehetőséget, hogy saját maguk döntsék el, miként kezeljék például a családpolitika, oktatás, gazdaság, adózás vagy épp a katonai kiadások kérdéseit.
A szuverenitás elvesztése azt is jelentené, hogy a nemzeti identitás, a kultúra és a történelmi örökség védelme csorbulna. A nemzeti határok, az államok önállósága és a helyi hagyományok tisztelete helyett egy homogenizált, központosított uniós hatalom venné át az irányítást. Az Altiero Spinelli által megfogalmazott „Ventotenei kiáltvány” ebbe az irányba mutat, amely a nemzetállamok felszámolását és egy föderális európai szuperállam létrehozását célozza. Ez a terv nemcsak a nemzeti szuverenitást és határokat kérdőjelezi meg, hanem a szabadság és a demokrácia alapvető eszméit is támadja.
A XX. század totalitárius rendszerei is azzal kezdődtek, hogy az állam átvette az irányítást a nemzetközi kapcsolatok, a hadsereg, a gazdaság, és a mindennapi élet felett. Az Európai Unió jelenlegi vezetői által javasolt reformok sokak számára egy ilyen veszélyt vetítenek előre. Brüsszel tervei szerint az unió átvenné a nemzeti fegyveres erők irányítását, lecserélné a nemzeti nagykövetségeket uniós képviseletekre, és központilag irányítaná a migrációt és az államhatárok ellenőrzését.
Ez a folyamat egyértelműen a nemzeti szuverenitás teljes felszámolásához vezethetne, és egy olyan jövőt vetít előre, amelyben az egyes országok polgárai alig rendelkeznek tényleges beleszólással saját sorsuk alakításába. Ezért most, több mint valaha, szükség van a nemzeti szuverenitás védelmére, hogy megőrizhessük kultúránkat, értékeinket és politikai önállóságunkat. Az ellenállásnak határozottnak kell lennie, mielőtt a változások visszafordíthatatlanná válnak.
