A székely autonómia napja: a szabadság és önrendelkezés lángja összeköt és egybeforraszt

Október utolsó vasárnapja a székely autonómia napja – egy szent nap, amikor Székelyföld minden szegletében fellobban az őrtüzek lángja, és mécsesek fénye világít, hirdetve egy ősi nemzet kiolthatatlan vágyát az önrendelkezésre és szabadságra. Ezek a lobogó lángok, mint évszázadok óta hívogató lármafák, harsányan üzennek Európa szívének: a székelység, mely őrzi kultúráját és identitását, méltó helyet kér saját szülőföldjén – nemcsak kér, hanem jogot formál rá.

Ezen a napon az igazság lángja lobog, a hit és a szabadságvágy ébreszti fel a nemzetet. Az autonómia iránti igény nem csupán vágyálom, hanem egy ősi, szívből jövő igazság követelése, amely az egész európai közösséget próba elé állítja. Ha Európa valóban a demokrácia, az igazságosság és a szubszidiaritás szent eszméit vallja, akkor kötelessége támogatni egy olyan közösséget, amely jogos vágyait soha nem felejti.

A Székely Autonómia Napja ma a globális világ kiszolgáltatottsága ellenére is arra emlékeztet bennünket, hogy a határon túl élő magyarság sorsa mindannyiunké, hogy az igazságért és önrendelkezésért vívott harcuk közös ügyünk. A lármafák fénye emlékeztet, hogy ez az önrendelkezés joga nemcsak a székelyek ügye – ez az egész nemzet ügye.

Mi, magyarok az Alaptörvény szellemében felelősséget vállalunk minden magyarért, bárhol is éljen, és támogatjuk törekvéseiket, hogy megőrizzék magyarságukat, büszkeségüket és hagyományaikat. Ez a szent elkötelezettség nem csupán kinyilatkoztatás: a nemzetünk hite, szíve és ereje. Az autonómia iránti törekvés örök és elhivatott, egy közös cél, amely a szabadság, az igazság és a nemzet megmaradásának égisze alatt született és él tovább.